Arva gerlicem Hedwig Courths Mahler 

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

hiszem, téged nevezett meg örökösének.
Rolf a fejét rázta.
 Nem, nem, Sanna, amikor ezt mondta, valószínqleg már nem volt magánál.
A leány mosolygott.
 Szerintem pedig pontosan tudta, mit beszél, és azt hiszem, téged kívánt utódjának.
 MibQl gondolod?
 Mindjárt megmondom. Egyszer megkérdezett:  Kicsi Sanna, kit tartanál legméltóbbnak a
rokonaim közül, hogy halálom után Lichow ura legyen? Erre habozás nélkül azt feleltem:
 Csakis Rolfot, Joachim bácsi. Akkor mosolyogva bólintott.  Pontosan így vélem magam is,
meg aztán Q a legkedvesebb nekem.
Rolf hitetlenkedve rázta a fejét.
 Ezt csak úgy mondta.
 Joachim bácsi nem az az ember volt, aki a levegQbe beszél. Majd meglátod, hogy igazam
lesz. Akkor aztán azt veszel el, akit akarsz, akár ajegszegényebb nQt is, mert Lichow hatalmas,
gazdag birtok. így tartja meg a szavát Joachim bácsi. De most ne beszéljünk errQl többet!
Mindketten tudjuk egymásról, hogy boldogok leszünk. A többit majd elrendezi az ég.
Rolf ezek után sem volt meggyQzQdve arról, hogy Joachim bácsi az Q jávára végrendelkezett.
Tény, hogy az öreg kedvelte Qt, kapcsolatuk azonban csak az utóbbi években vált
bensQségesebbé, és Joachim bácsi bizonyára már jóval korábban végrendelkezett. Amilyen
megfontolt és elQrelátó volt, ilyen fontos dolgot nem halogathatott.
A fiatalember persze nem tudta, hogy Joachim bácsi nemrégiben megsemmisítette korábbi
végakaratát, és újat készített.
Most tehát bizonyos nyugtalansággal ült rokonai között, s várta a végrendelet felolvasását.
Soha nem áhítozott a bácsi örökségére, de most az Q Ursulájára gondolt, s nem bánta volna,
ha Joachim bácsi valamiképp gondoskodik róla, hogy szegény leányt is feleségül vehessen.
A gyásznép soraiban mozgolódás támadt  megjelent a közjegyzQ, és segédével egyetemben
helyett foglalt a gyülekezettel szemben, az asztalnál.
A szokásos formaságok után ünnepélyesen feltörte a pecsétet, és fennhangon, jól érthetQen
olvasni kezdte a testamentumot: Valamennyi jelenlévQ tekintete feszült várakozással tapadt
az arcára, A bevezetQ után a végrendelet így folytatódott:
 Lichow-n kívül hátrahagyok nyolcszázezer márkányi készpénzvagyont. EbbQl kettQszázezer
márkát az új cukorgyárba fektettem, a fennmaradó hatszázezret biztos állampapírokba.
Övenezer márkát alább felsorolandó, hqséges alkalmazottamra hagyok, további ötvenezret
egy új iskola építésére Lichow községben.
Unokahúgomra, Sabine von Zedlitzre, született Lichow-ra százezer márkát hagyok, szintén
százezer márkát kapjon unokafivérem, Paul von Lichow ezredes, és ugyancsak százezer
márkát unokaöcsém, Albert von Lichow jogtanácsos. Százezer márkát hagyok továbbá
unokahúgom leányára, Käthe von Zedlitzre, mivel megörvendeztetett azzal, hogy becsületes,
melegszívq emberré lett. Szintén százezer márkát hagyok Susanna von Borára. Jóllehet, nem
áll velem közvetlen rokonságban, de megkedveltem Qt, így kívánom kifejezni hálámat a sok
vidám, baráti óráért, s egy kicsit kárpótolni azért, hogy szülei halálával minden vagyonát
elveszítette. Nem akarom, hogy a jövQben is Lindenhof hamupipQkéjének szerepét kelljen
játszania. A cukorgyárba fektetett kettQszázezer márka unokahúgom fiát, Rolf von Zedlitzet
illeti.
Utódomul Lichow gazdájaként úgyszintén Rolf von Zedlitzet nevezem meg. Rá hagyom a
birtokot minden ingó és ingatlan tartozékával és felszerelésével, csupán azt a kikötést teszem,
hogy Susanna von Borának Lichow-ban otthont tartozik biztosítani, amíg a nevezett személy
férjhez nem megy, és ezáltal új otthont nem talál. Bocsásson a rendelkezésére három, a
kedvezményezett választása szerinti szobát teljes ellátással, amint az házam vendégének
kijár. Susanna von Bora a végrendelet kihirdetésének napjától jogosult Lichow-ban lakni
mindaddig, amíg azt önként el nem hagyja.
Amennyiben egyéb rokonaim csodálkoznának, hogy Rolf von Zedlitzet tettem meg fQ
örökösömnek, és utódomként Lichow urának, úgy csak annyit kívánok mondani, hogy Qt
tartom erre a legméltóbbnak. Büszke, egyenes gondolkodása, becsületes, melegszívq lénye
mindig is lenyqgözött, megkedveltem Qt, mert mindebben elhunyt fiamra hasonlít. Mivel
birtokom felett szabadon rendelkezem, ennek megfelelQen döntöttem.
Ezt különféle záradékok követték, majd a közjegyzQ a személyzet azon tagjainak
felsorolásával fejezte be a felolvasást, akikrQl az elhunyt külön gondoskodni kívánt.
Síri csend ereszkedett a teremre. Az arcokon a legkülönbözQbb érzelmek tükrözQdtek. Rolf
sápadtan, szinte összetörten ült a helyén. Nem tudta felfogni, hogy Joachim bácsi mindenki
más elé helyezte Qt. Mélyen megrendült, valósággal megbénította, amit hallott.
Sanna is szótlanul, meghatottan ült az ablaknál. Keze reszketett, szemében könnyek
csillogtak.
 Joachim bácsi, drága Joachim bácsi, milyen jót akartál nekem!  gondolta újra meg újra,
A végrendelet akkor is teljesen új irányt adott volna életének, ha nem jegyzi el magát.
Hát Käthe? P aztán végképp nem bírta fölfogni, hogy Joachim bácsi jóvoltából
tQkepénzessé vált. Sírt és nevetett egyszerre, azt sem tudta, mi történik körülötte. Hella
sóbálvánnyá dermedten, sápadt, eltorzult arccal ült mellette. Üres kézzel távozhatott.
Joachim bácsi nem találta említésre méltónak. Izzó gyqlölet ébredt benne az elhunyt iránt.
 Ez a hála, amiért mindig olyan kedvesen bántam a vén bolonddal, pedig kiállhatatlan volt
 gondolta.
Sabine von Zedlitz asszony ellentétes érzések között ingadozott. EgyfelQl határtalan
örömmel töltötte el a maga, Käthe meg Rolf öröksége, másfelQl megütközéssel vette
tudomásul, hogy Sanna is részesedik az örökségbQl, míg Hellát meg sem említi a végrendelet.
Azzal igyekezett vigasztalni magát, hogy Hella közvetve mégis részesedik a hagyatékból,
hiszen Rolf immár gazdag ember, biztosan juttat neki valamit.
Így gyorsan felülkerekedett az elragadtatott öröm, amelyben férje is osztozott, elvégre
komoly gondoktól szabadult meg. A rokonság többi részét viszont felháborítottá, hogy a
Zedlitz család és Sanna von Bora  jogosulatlan elQnyt élvez. Mindannyian többet vártak
maguknak. Miután elsQ elképedésükbQl felocsúdtak, különféle visszataszító
megnyilvánulásokra került sor. Egyesek azzal fenyegetQztek, hogy megtámadják a
végrendeletet, mivel Rolf hallatlan elQnyhöz jutott, az indus lánynak meg semmiféle jogcíme
sincs arra, hogy az örökségbQl részesedjék.
Az ezredes mennydörögve biztosította a közjegyzQt, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, a
jogtanácsosné pedig noszogatta az urát, hogy Q is tiltakozzék. Az azonban megvonta a vállát,
és kijelentette, hogy a végrendelet megtámadhatatlan.
Sokáig tartott, míg a felkorbácsolt kedélyek lecsillapodtak. Az ezredes meg a jogtanácsos
családja mindenesetre lemondott a végrendelet kihirdetését követQen a nagyteremben
rendezett ebéden való részvételrQl, és dúlva-fúlva távozott.
Így csak Zedlitzék maradtak Sannával meg a közjegyzQvel. A személyzet pedig várta új
gazdája parancsait.
Hella tébolyult dühében egy ablakfülkébe vonult vissza. Käthe átölelte bátyját, örömében Qt
meg Sannát csókolgatta. Sanna nyájas mosollyal a kezét nyújtotta Rolfnak.
 Üdvözöllek, Lichow új ura! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • spiewajaco.keep.pl
  • © 2009 Nie chcÄ™ już wiÄ™cej kochać, cierpieć, czekać ani wierzyć w rzeczy, których nie potwierdza życie. - Ceske - Sjezdovky .cz. Design downloaded from free website templates